Drága Kata!

Poór Kata emlékéreHány éve ismertük egymást? Tán 20, 200, 2000?
Egy Frank csoporton (már Ő is távozott) találkoztunk, erre emlékszem…
Mennyi minden történt azóta! Talán még majd írok az emlékeimből…most belső igényem van, hogy egy virtuális emlékhelyet készítsek Neked, az emlékednek.
Nagyon régóta készülsz elmenni… sok lépést is tettél ezért. Hát, most eljött… az idő…
(“nem öngyilkos lett, … kórházban halt meg, tüdőembóliában, hirtelen. akkor már nem szenvedett.”)
Sok ezer képet néztem át, több, mint 10 év “termése”… és emlékeztem… Válogattam… és Bendi zenéjére megszületett egy videó, egy kép-vetítés… Kata, az emlékedre.
Emlék… fura érzés, hogy emlék lettél.
Emlék lettél nekem… és sokaknak, akik most még jobban szeretnek, azt hiszem, mint …
A festményeid is élnek tovább… akinek van Tőled, jól eső érzéssel nézhet rá(d) a képen át (is).

Isten áldjon és kísérjen utadon (ha van Isten, ha Te vagy még valahol, valahogy, és ha van olyan, hogy út…)

(képek, videó: Tamás, a zenét szerezte és játszotta: Bendi)

Ha a Youtube-on szeretnéd megnézni, kattints az alábbi képre:

Kata - szempilla

Barát, művész, festő, anya, nagymama, testvér… és gyermek…

Poór Kata 1948. november 10. – 2016. február 5.
Cimke:                                                                             

20 thoughts on “Poór Kata 1948. november 10. – 2016. február 5.

  • 2018 szeptember 4, kedd at 08:57
    Permalink

    Találkoztam K. Ildikóval. Beszélgettünk kicsit Rólad.
    Szeretettel…
    Poór Kata festménye: Kék Madonna csecsemővel

  • 2018 február 13, kedd at 09:45
    Permalink

    Már két éve, Kata!
    Szeretettel gondolok Rád…
    T.

  • 2016 november 10, csütörtök at 13:42
    Permalink

    Születésnap. Még jobban gondolok Rád. Mikor főzök, akkor is eszembe szoktál jutni.
    Szeretettel… Tamás

  • 2016 augusztus 24, szerda at 23:50
    Permalink

    Sokszor eszembe jutsz.
    Örülök hogy ismertelek.
    Köszönöm
    Sok pusza neked.

  • 2016 február 20, szombat at 13:26
    Permalink

    Kedves Kata!

    Lelkületem csorbát szenvedett amikor hallottam a hírt távozásodról
    és ha az égre nézve valami érdekes kékes árnyalatot fedezek fel,
    tudni fogom egy pajkos angyal festette, aki csak te lehetsz.

    “…és ha véget ér a tél, marad a fájdalom
    emléked örökét veszni nem hagyom!”

    Hálával, Hortobágyi Zsolt

  • 2016 február 17, szerda at 20:42
    Permalink

    Dear Kata, send you all my love to you & sleep in peace.Filip

  • 2016 február 17, szerda at 19:44
    Permalink

    Nagyszerű képek Tamás…hála érte.

  • 2016 február 16, kedd at 16:09
    Permalink

    Bő száz kép maradt… itt. Nekem ezrével van fotóm rólad… és végtelen (vagy kicsit több?) emlék-kocka bennem.
    Jó, hogy voltál… örülök, hogy kapcsolódtunk. Köszönöm.
    T.

  • 2016 február 16, kedd at 13:27
    Permalink

    Emlékül…..bocsánat a hasonlatért, de aki ismerte őt,megérti, egy öreg gőzmozdony képe villant fel nekem, kívülről öreg és megfáradt szegény de belül vidám tűz lobog, mely kortalan. Az ételei is ilyenek voltak, szinte a semmiből varázsolt néha elénk 4-5 féle ételt, ami mind mind maga volt az élet…mint a festményein a színek…mint minden amit két kezével készített.
    Isten veled Kata!

  • 2016 február 14, vasárnap at 11:34
    Permalink

    Kedves Kata! Megrendülve látom,hogy eltávoztál az örök vadászmezőkre! Hozzád tartozóidnak, barátaidnak őszinte részvétem. Buddhistaként pedig a Nirvánát vagy boldog újjászületést kívánok neked. Éteri Pusza, örök simogatás! <3

  • 2016 február 13, szombat at 20:09
    Permalink

    Pusza Kata! Mond Édesanyának hogy puszilom. Sajna nem ismerted őt. De azt gondolom neki nagyobb türelme van mint nekem. Tudsz majd tőle is tanulni.
    Bulizzatok együtt Édesanyával. Sok puszi nektek!

  • 2016 február 12, péntek at 13:42
    Permalink

    “Mindig elcsodálkozom, hogy ugyanabból az anyagból vagyunk, mint az álmaink.” (j. l. Borges)

  • 2016 február 11, csütörtök at 23:42
    Permalink

    Bocs Kata! Légy boldogabb!

  • 2016 február 11, csütörtök at 23:29
    Permalink

    Egy éve talàlkoztunk, próbàltam segìteni ami tőlem tellett megtettem. Sajnos nem volt elég…
    Már nem fáj semmi, màr nincs kìn… màr nem kell elviselned amiben éltél. Remélem ahol vagy,
    minden olyan mint amire annyira vágytàl!! Isten Veled Kata!

  • 2016 február 11, csütörtök at 21:43
    Permalink

    Drága Kata !

    Életemnek egy nagyon intenzív időszakában találkoztunk..Voltál szerelem, sóhaj, fejrázás nekem..Lágy érintés, forgószél és könnyed fuvallat..Kezed kezemben,láb lábon, tekintet tekintetben…A festőnő szerelmei között. Talány, titok és izgalmas rejtély voltál nekem…
    Valószínű , hogy jobb a hely ahová mentél..Várj ránk megyünk mi is, csak az időpont még kérdéses..
    A.

  • 2016 február 11, csütörtök at 18:20
    Permalink

    Saját halálát add meg, Istenem,
    mindenkinek, azt mi létében érik,
    amelyben vágy volt, ínség s értelem.
    (R. M. Rilke)

  • 2016 február 11, csütörtök at 13:57
    Permalink

    Úgy érezlek és gondolok rád Kata, hogy egy másik világban vagy, ahol már szabadon teszed, amit tenni szeretnél…

  • 2016 február 11, csütörtök at 12:48
    Permalink

    Türelemmel viselted, terheid, fájdalmaid. Nem fogyott mosoly arcodról sosem!
    Megfáradtál , tested lelked pihenni tért! Emléked megörzöm, Isten Veled Kata!

  • 2016 február 11, csütörtök at 11:53
    Permalink

    Utolsó ülés szabadfigyelemmel.

    TE

    “Ki kellene, hogy szabadítsak
    valamit valami alól,
    Keresztbe vetve csapkod szárnyam,
    körmöm-lábam, tollam-karom.

    Nem jutok el a szentségházig,
    örökre hó alatt marad
    az a bizonyos tabernákulum,
    ami miatt, ami miatt.”

    /Pilinszky/

    ÉN

    “Milyen lesz az a visszaröpülés,
    amiről csak hasonlatok beszélnek,
    olyanfélék, hogy oltár, szentély,
    kézfogás, visszatérés, ölelés,
    fűben, fák alatt megterített asztal,
    hol nincs első és nincs utolsó vendég,
    végül is milyen lesz, milyen lesz
    e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
    visszahullás a fókusz lángoló
    közös fészkébe? – nem tudom,
    és mégis, hogyha valamit tudok,
    hát ezt tudom, e forró folyosót,
    e nyílegyenes labirintust, melyben
    mind tömöttebb és mind tömöttebb
    és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

    /Pilinszky/

  • 2016 február 11, csütörtök at 03:57
    Permalink

    Drága Kata,

    Az utolsó két évedben hetente beszéltünk telefonon. Hosszan, játszadozósan, néha kétskorpió harcosan.
    Százféle szerepben, sírós-nevetősen. Pesten találkoztunk, toltad a kiskocsit, parkban, kávézóban beszélgettünk,
    aztán tatai vonathoz csoszogtunk. Óra húszra.
    *
    Ott nincs idő. Mifajtánk semmiképp. Ami pénz. Ami úgy hiányzott Neked, szegény Pór.
    *
    Történeteid, történeted és a lila zsákocskát megőrzöm. Dohányos szütyő. Kezed munkája. A Főnix-festményünk is itt marad a nappaliban.
    *
    Pénteken tudtam meg. Inkább megnyugtatott, mint megrendített. Foglald a Helyet.
    *
    A tengernél találkozunk! Istenger vagy következő élet, tökmindegy.
    *
    Te vagy a Szem. Gyászol és köszönt az Agy.
    Látod?
    Látlak.
    *
    Várlak.
    *
    Te neveztél el

    Gabunak
    *
    Most már az összes szín Te vagy.
    Barátom maradsz.
    Az egyik legjobb.
    *
    Mutasd meg Főnix!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük